De ha mégis megvan a baj, akkor érdemes minél hamarabb kijavítani a hibát. Ha nem tesszük a növényünk könnyen kipusztul.
Sokféle módszer létezik amivel megmenthetjük a növényünket, ez függ a gyökér rothadás nagyságától is. Ha csak kis mértékben, a hajszál gyökerek vége pusztul akkor még nincs olyan nagy gond. A növény ilyenkor még könnyen veszi az akadályt, újabb gyökeret fejleszt. Ez előfordulhat egy hosszabb esősebb időben is. A lényeg, hogy a talaj utána ki tud száradni. Valamikor meg se látszik a növényen, csak ültetésnél látjuk, ha esetleg volt ilyen. Ha nagyobb a baj, de még nem kritikus akkor azt tapasztaljuk, hogy a növényünk már egy jó ideje nem hajt, illetve a növekedése nem megfelelő. Ennél durvább eset, ha a levelek elkezdenek potyogni, illetve ha zölden ráfonnyadnak vagy rászáradnak. Ha itt tart a növényünk (és nem a tápoldat égette ki) akkor biztosak lehetünk, hogy a növény gyökere megsemmisült, pontosabban a hajszál gyökerek és esetleg még a vastagabbak is. Vizet és tápanyagot csak a hajszál gyökereken tud felvenni, ha az nincs akkor a növény elkezd pusztulni. A gyökere tönkre megy, leesnek a levelek, majd elhalnak az ágak, legrosszabb esetben még a nemes rész is lehal.
A helyzet sose reménytelen, mindig van megoldás.
A legkisebb gyanúnál a locsolás megvonása az első lépés, ilyenkor amúgy is nehezebben szárad ki a föld. Ez nem azt jelenti, hogy most már kaktuszt nevelünk, hanem azt, hogy amíg nem szárad ki rendesen a föld addig nem locsolunk, ez az időszak akár 2-3 nappal is kitolódhat. Ha mindent jól csinálunk nem lesz újra gond.
A nagyobb bajnál következik az átültetés. Ez is a gyökér rothadástól függ. A növény földlabdáját vegyük ki a cserépből. Ha egyben marad a föld labda az már egész jó jel, rothadt gyökereket a barna színűkről és a puha rothadt állagukról ismerjük meg. A földlabdáról kézzel szedjük le a földet, a rossz részek könnyen leesnek a földdel az élők ott fognak maradni. Addig szedjük le körbe a földet, amíg nem jutunk el az élő gyökerekig. Szerencsés esetben nem kell sokat leszedni, ha vékonyak még az egészséges gyökerek akkor csak vissza ültetjük és meg is vagyunk. Kezelni úgy kell mint az első lépésben. Az is előfordulhat, hogy nincs eléggé begyökeresedve és lehullik az egész föld, ekkor se kell megijedni, bár nem a legjobb, de le kell vágni a rossz részeket és ugyan úgy vissza ültetjük.
Durvább esetben csak a vastag főbb gyökerek maradnak életben. Ilyenkor könnyen szétesik a földlabda, mondhatni csak csonkok vannak. Ilyenkor már fölül sincs több élő rész. Az ilyen növényeket már nagyon nehéz rendbe szedni. Nehezen fog újra sűrű gyökeret nevelni. Az egészséges részig vágjuk vissza és ültessük el, lehetőleg sokkal kisebb cserépbe. Mivel nincs gyökér, nincs ami kiszárítsa a földlabdát, a nagy föld tömeg sokáig marad vizes. Esetleg még gyökereztető port szórhatunk a gyökér csonkra, lehet segít.
Tavalyi oltványok között volt egy olyan citrus, ami mandarin alanyra valami ismeretlen citrus került, valószínűleg keserű narancs. Nem olyan fajta volt aminek volt írva, valószínűleg alany lehetett. Kint hagytam egész télen. A rá oltott rész nagyon jól vette a megpróbáltatásokat. Nem fagytak le a levelek, nem repedt szét a kérge. Azonban a mandarin sajnos nem bírta olyan jól, folyamatosan esett a földjére az eső és a hó. Kint volt, még a mínuszok is érték, többször teljesen átfagyott a cserepe. Tavaszra sajnos szét rothadt teljesen a gyökere, alig maradt egészséges rész.
Így volt kint egész télen:
Kiszedve:
Ezért átültettem kisebb cserépbe, óvatosan locsoltam, de nem gyökeresedett vissza.
Egy új módszert alkalmaztam, amit még nem láttam Magyarországon senkinél se, ezért remélem tudok valami újat mutatni, bár maga az ötlet régi és régóta is használják.
Az elején kezdve:
Így nézett ki az oltvány:
Szükség van legalább 1, de jobb ha van 2-3 fiatal citrus alany. Lehetnek különböző fajtájúak is, de lényeges, hogy jól bírják a gyökér rothadást. Én két poncirust választottam.
Ültessük el őket úgy, hogy az alanyok közel legyenek az oltványhoz és az oltvány törzse felé dőljenek.
Az alanyokat vágjuk vissza, érdemes az egyiket hosszabbra a másikat rövidebbre hagyni.
Az alany kérgébe belevágunk egy fordított 'T' alakot. Jól nézzük meg, hogy az alany vége eljut-e odáig.
Az alany végét vágjuk meg ferdén, mint ha ferde metszlapot vágnánk a nemes ágon.
Az alany végét beletoltjuk a kéreg alá.
Ezután valamivel kössük körbe, hogy tartsa az oltást. Én prafilm-el oldottam meg. Mivel nem áll fen a kiszáradás veszélye egyik résznek sem ezért nem létfontosságú a pára biztosítása, de a forradás sikere érdekében érdemes párásan tartani.
Teljesen elkészülve:
A forradás után a két alany fogja helyettesíteni a hiányzó gyökérzetet. Az elején ki fognak hajtani az új alanyok, de le kell törni a friss hajtást. Egy idő után megvastagodnak és a törzs részét fogják képezni. Előfordulhat, hogy az eredeti alany meggyökeresedik utólag. A kis alanyokat rá lehet oltani az alanyra is, de akár a nemesre is, ha elég alacsonyan van. Esztétika szempontjából érdemes minél lejjebb oltani, mert akkor nem olyan feltűnő. Nagyon vastag alanynál meg 3-at oltsunk szimmetrikusan, így még akár jól is nézhet ki.
Nem ismeretlen az se, hogy olyan oltványt árulnak, ami alapból két különböző alanyon van, és mindegyik külön a nemeshez csatlakozik. Ha egyiket elviszi valami betegség vagy szenved attól a másik még fent tudja tartani a fát.
Amire figyeljünk, ha el szeretnénk kerülni a gyökér rothadást:
- laza levegős földet használjunk(pl: kókuszrost, virágföld+perlit)
- a cserép nagyságát a növény nagyságához igazítsuk, ne ültessük egyből nagy cserépbe, fokozatosan növeljük a növény cserepét
- ha tudjuk, hogy a növényünk dugvány és érzékeny a gyökere pl. cédrát, akkor ne hagyjuk napokig az esőn ázni
- legyünk tisztában milyen földben van és az szerint locsoljuk, az agyagos földben lévő import citrusok földje sokkal nehezebben szárad ki mint a virágföld
- ha a felső 2cm föld száraz, nem biztos, hogy a föld közepe is
- két választás van locsolásnál, vagy locsolunk vagy nem, olyan nincs, hogy mindig odalöttyintek egy kicsit,
ha eléggé kiszáradt a növény földje akkor alaposan meglocsoljuk úgy, hogy át is folyhat rajta a víz, de ezután addig nincs víz amíg ki nem szárad megint(a föld kiszáradása nem azt jelenti, hogy az egész földlabda csontszáraz és a növény levele lóg, hanem még a növény szomjazása előtt)
- kerüljük az átültetést ősszel, nem biztos, hogy van elég ideje belegyökeresedni- ne használjunk cserép alátétet! csak addig legyen amíg a cserépből kifolyik a víz, utána azonnal öntsük ki, vízben nem állhat a cserepe! ha éri eső akkor fordítsuk le az alátétet és úgy rakjuk rá a növény cserepét
- télen visszafogottan locsoljunk, ne a nyári locsolást kövessük, télen kevés vizet locsoljunk mindig, és ha nem elég akkor megint locsoljuk meg de csak kis vízadagokat kaphat, elég lehet hetente kéthetente is locsolni, a levelek és termések puhulása illetve a levelek kagylósodása jelzi a növény szomjúságát
(nálam kb. 5 fokos helyen a tél elején és végén hetente, a tél közepén két hetente kell locsolnom)
________________________________________________________________________________
Frissítés:
2013.11.01
A fent látható módszer eredménye:
A két oltás sikerült, és elkezdett hajtani mindenhol. Az alsó hajtásokat letörtem, és vissza vágtam. Eddig minden jó.
__________________________
Írta: Petróczki Márton